Különleges mediterrán növényeink #01

Tisztelt Vásárlóink!

Ajánljuk figyelmükbe az alábbi „szemelvényeket” kertészetünk mediterrán dísznövény kínálatából.

Faj	Méret	Kisker. ár/db (bruttó HUF)
piroslevelű cootramundrai akácia – Acacia baileyana ‘Purpurea’	20-40+ cm / 11 x 11 cm-es cserépben	3850
fekete akácia – Acacia decurrens	20-40+ cm / 11 x 11 cm-es cserépben	3150
lombhullató szerelemvirág – Agapanthus campanulatus	20+ cm / 2,5 l-es cserépben	3500
óriás afrikai szerelemvirág – Agapanthus umbellatus	30 x 30 cm-es terrakotta színű díszcserépben	8000
cserjés bulbine – Bulbine frutescens	9 cm-es cserépben	1200
óriás citrom – Citrus medica	14 cm-es szögletes vagy kerek, terrakotta színű cserépben	3000
Buddha keze citrom – Citrus medica var. sarcodactylis	12 cm-es kerek cserépben	n.a. (2021 május végén lesz újra)
korallborsó – Hardenbergia violacea	7,5 l-es terrakotta színű konténerben	5500
télálló japán banán – Musa basjoo	15 cm-es konténerben	4000
leander fajták – Nerium oleander	60-80+ cm / 2 l-es konténerben	2500
bronzlevelű változékony illatcserje – Osmanthus heterophyllus ‘Purpureus’	30-50+ cm/ 5 l-es konténerben	4500
‘Pink Stripe’ új-zélandi vászonfű – Phormium tenax ‘Pink Stripe’	2 l-es konténerben	n.a. (2021 tavaszi szezonra elfogyott)
‘Dusky Chief’ új-zélandi vászonfű – Phormium tenax ‘Dusky Chief’	2 l-es konténerben	4000
jeneszter – Spartium junceum	30-50+ cm / 11 x 11 cm-es cserépben	1950

Növényleírások, tudnivalók:

 

Piroslevelű cootramundrai akácia – Acacia baileyana ‘Purpurea’

A valódi lombleveles akáciák egyik, ha nem “a” legszebb fajtája, igazi gyűjteményes ritkaság (egyelőre). Fiatal levelei egészen intenzív burgundivörös-lilás-kékeszöld színűek, az idősebb levelei bronzos árnyalatukkal is megőriznek ebből a színből valamennyit, a nagyobb növényeken tavasszal és nyár elején – a napfény intenzitásától is függően – az egyszerre kirobbanó friss hajtások színe egészen hihetetlen intenzitású. Virágai az akáciák többségére jellemző sárga mimózavirágok, amiket tél végén vagy kora tavasszal nagy tömegben nevel, és kellemes édes-mézes illatúak. Ausztrál származását nem hazudtolja meg, a hosszasan nedves gyökérzónát nem szereti (azaz túllocsolni sokkal könnyebb, mint kiszárítani). Lélegzetelállítóan pazar dézsás növénnyé nevelhető. Az általunk kínált növények első éves magoncok, így első virágzásukra kb. 1-2 év múlva lehet számítani (tartástól-fejlődéstől függően).

Misztikus módon az akáciák is hiányoznak a hazai mediterrán növények kínálatából. (az időnként holland/olasz importból beszivárogtatott hamvas akácia (Acacia dealbata) sem hosszú életű, mivel az exportőrök biztos, ami tuti alapon, tiszta tőzegmohán nevelik, hogy esélye se legyen hosszú távon a növényeknek…), pedig szárazságtűrésük, betegségekkel szembeni ellenállásuk, és csodás virágzásuk miatt sokkal-sokkal nagyobb figyelmet érdemelnének. Elterjedésük akadálya valószínűleg az, hogy csak magról és igen speciális technikával lehet nagyobb tömegben szaporítani. Nyáron (szoktatással) teljes napon, télen leanderszerűen (+2 – +14 °C-on), világos helyen, minimális öntözéssel (a lombját ne nagyon veszítse el) könnyen nevelhetők. Elvirágzás után lehet kurtítani a hajtásait, hogy sűrűbb, bokrosabb formája legyen / ízlés szerint formázva belőle kis bokrot vagy törzses fácskát. A szakirodalom szerint az idősebb növények, főleg száraz földlabda mellett rövid ideig enyhe fagyokat is kibírnak.

Fekete akácia – Acacia decurrens

Az általunk idei újdonságként kínált másik valódi lombleveles akácia a fentebb leírt fajnál is gyorsabb fejlődésű, egyszerre izgalmas és drámai különlegesség a maga jóval nagyobb és sötétzöld leveleivel és hajtásaival, amelyek messziről (és főleg nagyobb tömegben) szinte feketésszöldnek hatnak, innen a magyar neve. Igényei és tartása mindenben megegyezik a fentebb leírt cootramundrai akáciáéval, sárga, illatos mimózavirágait ugyanúgy nagy tömegben a tél végén vagy kora tavasszal hozza.

Lombhullató szerelemvirág – Agapanthus campanulatus

A kék virágok és az egzotikumok kedvelőinek kötelező darab, igazán hosszú életű és nagyon hálás dél-afrikai eredetű évelő. A szerelemvirágok közt a leginkább “praktikus” faj, ti. télen a lombját elveszti (üvegházban, télikertben tartva is, úgyhogy felesleges is fényes-világos helyen teleltetni), ezáltal sötét garázsban, pincében is tartható, ahol azért túl erős és hosszan tartó fagytól védve van. Lombhullató sajátsága miatt kiültetve kényelmesen mulcsozható (falevelekkel, kukoricaszárral, szalmával – bármivel, ami nem fülled és rothad könnyen), mert déli fekvés és jó vízelvezetésű (pl. tufával, kaviccsal, perlittel drénezett és/vagy homoktalajokon), ahol. pl. a pillangófa (Caesalpinia gilliesii), gránátalma (Punica), selyemmirtusz (Lagerstroemia), kék “télálló” golgotavirág (Passiflora caerulea) vagy bármely más USDA 8-as zónás növény (‑12 °C-ig) kitelel, ott ezzel a szerelemvirággal is sikerrel lehet járni. A legfontosabb ilyen esetben a gyökérzónája átfagyásának meggátlása vastag(!) mulcsréteggel (a sokak által már ismert japán banán szabadtéri teleltetési praktikái ennél a növénynél is használhatók). Ha edényes növényként tartják, akkor az őszi bevitelét követően nem szükséges locsolni, de február közepén-végén érdemes ellenőrizni, mert edényben “hamarabb” fel szokott ébredni, azaz kihajt. Ilyenkor célszerű mérsékelten meleg, világos helyre vinni és elkezdeni öntözni. Ilyen esetben az amúgy június-júliusi virágzása egy-másfél hónappal előrébb hozható. Nagy méretű, tökéletes kék és égszínkék (hőségtől függően) virágait méter feletti szárakon, 20-25 cm átmérőjű ernyőkben 3-5 héten keresztül folyamatosan nyitja. Ezek vágott virágnak is alkalmasak (kimondottan drága, luxuskategóriás vágott virágnak számít). “Szemenként” (ezek a hajtáscsúcsok) lehet számítani a fiatal növényeknél egy-egy, az idősebbeknél 1-3 virágszárra, elvirágzott szemek a következő tavasszal két, de tőről fakadva több új szemet is hozhatnak. Edényes nevelés esetén átültetni csak többévente (mérettől függően 2-5 évente!) szükséges, amikor már nagyon-nagyon feszíti a cserepet. A köztes időszakokban tápoldatozni kell, bőségesen, mert növekedési időszakban víz- és tápanyagigényes növény. Gyökérzetét nem célszerű bolygatni (így a tőosztást mi nem javasoljuk), mert arra a virágzás elmaradásával reagál (“duzzog”).

Az általunk kínált, teljes egészében saját szaporítású növényeket (egy 9×9 cm-es konténerbe 3 különálló magoncnövényt ültettünk, amelyek idén már virágoztak!) jövő tavasszal érdemes beültetni 2,5-3 l-es edénybe a következő három évre, majd onnan tovább lehet lépni 7,5-10 l-es konténerre, amiben akár 5-6 évig is maradhat (TÁPOLDATOZÁSSAL).

Óriás afrikai szerelemvirág – Agapanthus umbellatus

A név kötelez: ez a szerelemvirág faj tényleg nagyra nő minden tekintetben: hajtásai vaskos áltörzsekbe rendeződő, széles szíj alakú, smaragdzöld levelekből állnak, 1-1,5 m-es virágszárakon 25-30 cm(!) átmérőjű gömb alakú ernyőkben nyitja a fenti fajéhoz hasonló tiszta kék és égszínkék közötti színű virágait. Lombját télen sem veszti el, így kiültetésre talán kevéssé alkalmas (persze, a kísérletezőkedvűek és az egzótákat-mediterrán növényeket nagyobb rutinnal nevelők a megfelelő fekvésű helyeken és jól drénezett talajokon akár sikerrel is járhatnak, hiszen a szakirodalom szerint ez a faj is USDA 8-as zónás (azaz -12 °C-ig fagytűrő). Igényei és tartása egyéb tekintetben a fentebb leírt fajéval mindenben megegyeznek.

Cserjés bulbine – Bulbine frutescens

Magyarországon (még) kevéssé elterjedt fásodó szárú, pozsgás dél-afrikai évelő. Aki nem boldogul az orvosi aloéval (Aloë vera), de szüksége lenne friss aloélevélre vagy nagyobb mennyiségben van ilyen szükséglete (pl. bőrgyógyászati problémák), és tudja a növényeket leanderszerűen (+2 – +14 °C-on), világos helyen teleltetni, annak bátran ajánlható a cserjés bulbine. Az ideálisan +16 – +18 °C-on, és nagyon világos helyen teleltetendő aloéval szemben ez a növény kimondottan igénytelen a téli tartási körülményeire. Ne fagyjon meg és ne legyen melegben, plusz valamennyi minimális fényt kapjon, és máris minden igénye ki van elégítve. Öntözni keveset, csak a földlabda teljes kiszáradásakor szükséges, hogy a téli növekedése minimális legyen. Hajtásai elfásodó szárúak, és járulékos gyökereket is eresztenek, amelyek szintén elfásodnak, így nagyon érdekes bonsai-szerű alakot ölt idővel. Azért előnyösebb az aloénál, mert – főleg a korosabb növények – gyorsan fejlődnek és nagy lombtömeget képeznek úgy, hogy leveleit a növény komolyabb károsítása nélkül lehet folyamatosan szedni. Nyáron napon vagy félárnyékban, pangó vizet kerülve, de kiadósabban öntözve érdemes tartani. Apró narancsos-sárgászöld virágait hosszú-hosszú fürtökben hozza, ezekkel is díszít. Aki csak a levelei miatt tartja a növényt, az nyugodtan kicsípheti az induló virágszárat, hogy ezzel is a vegetatív növekedését ösztönözze, mert virágszárképzés után a növény elágazik, így dúsul. Különösebb tápanyagigénye nincs jó vízelvezető-képességű, laza talajokon fejlődik optimálisan. Tavaszi-nyári kiültetésével mi még nem kísérleteztünk. Ilyenkor valószínűleg arra kell majd nagyon ügyelni, hogy még szeptemberben, a jobb idő alatt felszedésre kerüljön, hogy a húsos gyökérzetén keletkezett sebek be tudjanak gyógyulni.

Óriás citrom – Citrus medica

A citrusfélék kedvelői körében méltán népszerű, talán a legkönnyebben tartható és leghálásabb faj. Nálunk az egészen kis növények is szépen virágoztak és termést is kötöttek (jellemzően, az ilyen egyedeket nagyon gyorsan el is adjuk J ). Világos helyen, leanderszerűen érdemes teleltetni (+2 – +14 °C-on), tényleg csak akkor locsolva, ha a földlabdája kiszáradt (mi nem szoktuk megvárni a levelek kanalasodását, mert olyankor a hajszálgyökér-rendszere a növénynek már károsodik valamennyire, ez pedig stresszhez, végső soron legyengüléshez vezet. Melegben teleltetve ledobálja a levelei nagy részét, ami nagyon káros, tekintve, hogy a citrusfélék a leveleikben rengeteg tápanyagot tárolnak. A levélhullás után nekilát hajtani, amikor automatikusan megjelennek rajta a szívókártevők (különböző tetvek és/vagy atkák). Ez helyes téli tartással teljesen kiküszöbölhető. A jól teleltetett egyedek már kora tavasszal onthatják csodás illatú virágaikat, amiket (ha túl korán van még vagy túl hideg a méhek repüléséhez), akkor akár kézzel, finom ecsettel is meg lehet porozni (másik porzó egyed hasznos a biztosabb terméskötéshez, de nem kötelező). Nyáron félárnyékban, a pangó vizet kerülve érdemes tartani, bőségesebben tápoldatozva. Tápoldatozás mellett átültetni csak akkor szükséges, ha a cserép mérete a növény méretéhez viszonyítva aránytalanná válik. Ilyenkor a kellően levegős, humuszos, minőségi talajokon/keverékeken nem érdemes spórolni (ahogy egyetlen edényes növénynél sem, hiszen ez a sikeres növénynevelés legelső és legalapvetőbb kritériuma: az adott növény igényeinek megfelelő földkeverék/ültetőközeg). /fénykép hamarosan/

Buddha keze citrom – Citrus medica var. sarcodactylis

Igazi ritkaság ez a citrusféle is. Különös értékét a bizarr alakú, összenőtt ujjakra emlékeztető, nagyon kevés terméshúst, és rengeteg citromhéjat tartalmazó termései adják. Héjcitromnak, ínyenceknek és édesszájúaknak kötelező darab. 🙂

Igényei, gondozása mindenben megegyezik az óriás citromnál leírtakkal. /fénykép hamarosan/

Korallborsó – Hardenbergia violacea

Igazi gyöngyszem a mediterrán növények klubjában ez az ausztrál eredetű kúszónövény. Áttelelő, bőrneműen kemény, épszélű, elnyúlt, tojásdad alakú levelei lehullás előtt szép vöröses árnyalatúra színeződnek. Az igazi izgalmakat pedig november közepétől a következő tavaszig, 10-20 cm-es füzérekben szüntelenül ontott, apró, lila-bordóslila, sárga közepű pillangós virágai (“borsószerű”) jelentik, amikkel a téli, virágszegény hónapokat teljesen fel tudja “villanyozni”. A virágzást az őszi, nedvesebb idővel járó lehűlés automatikusan indukálja, így október közepe-második fele előtt (hacsak nincs nagyon korai fagy) nem is érdemes bevinni. A szakirodalom szerint rövid ideig a nagyon enyhe fagyokat (-5 °C-ig) is túléli, ez ősszel azért valószínűleg a virágbimbók károsodásával/elfagyásával, tavasszal az új hajtások károsodásával “úszható meg”. Bármilyen világos és hűvös, de fagymentes terasz, előtér, vagy télikert pompás dísze lehet. Kúszónövény lévén támasztékáról, és nyáron gyorsan növő, csavarodva kapaszkodó hajtásainak tereléséről mindenképp gondoskodni kell. Különleges tápanyagigényei nincsenek, talaja ne legyen nagyon vizes és tömör/levegőtlen. Szállításhoz a támasztékáról levesszük, átvételt követően célszerű új támasztékról gondoskodni részére. Növényeink virágrügyképződésben vannak, november közepétől akár február végéig folyamatosan virágozhatnak!

Télálló japán banán – Musa basjoo

A Magyarországon is egyre nagyobb rajongótáborral rendelkező banánfélék fura “kakukktojása”, hiszen némi téli védelemmel a szabadban is gond nélkül kitelel. A néhány éves, tőről besarjadt növények a vegetációs időszakban pompás trópusi hangulatot tudnak kelteni akár 2 méteres áltörzsükön kibontott hatalmas lombozatukkal. Napos, meleg helyre, téli időszakban jó vízlefolyású területre való (az összegyűlő csapadékvíz a hideggel kombinálva könnyen a húsos gyökerek és a rizóma rothadásához vezethet). Mint minden banán, ez a faj is tápanyag- és vízigényes a vegetációs időszakban, a szép fejlődéséhez érdemes ezt szem előtt tartani. Az első fagyok előtt a leveleit levágva, az áltörzsét (a növény méretétől függően) 60-100 cm-es magasságban lecsonkolva, és szellőző szerves anyaggal (falomb, kukoricaszár, szalma stb.) a csonkolás fölött legalább 20 cm-ig, az áltörzs körüli koronacsurgó legalább fél méteres körében betakarni, és big bag zsákkal/zsákokkal, terményzsák-szövettel (ami szellőzik, de a nedvesség nagy részét elvezeti) csapadékvédelem céljára letakarni, és a takaróanyagot lekötni. Ilyen módon akár évtizedekig is megtartható, különleges hatáskeltő eszköze lehet bármely díszkertnek. Az általunk kínált, könnyen postázható méretű növényeket az első télen érdemes leanderszerűen tartani (+2 – +14 °C-on), világos helyen, minimális öntözéssel, és tavasszal, az utolsó fagyok után kiültetni a fentebb leírtak szerint. /fénykép hamarosan/

Leander fajták– Nerium oleander

A mediterrán növények “öreganyja” a leander. Ezt a kivételezett szerepet könnyű tarthatósága és biztos virágzása régóta biztosítja számára. Az intenzív nemesítőmunka eredményeként mára számtalan fajtája létezik a fehér, valamint sárgától a pirosig terjedő színskála minden árnyalatában. Télen minimális fénnyel is beéri, bárhol elvan, ahol tartósan nem fagy át (főleg a gyökérzete), és nincs túl meleg sem (utóbbi esetén automatikusan megjelennek a különböző szívókártevők). Szép nagy növényeket kínálunk, még a jól postázható méreten belül jelenleg az alábbi fajtákból (a többi fajtából legközelebb jövő áprilisban lesz rendelhető készletünk):

18A. Piros: mély kárminpiros, teltvirágú,

20. Narancsos: lágy pasztell narancsrózsaszín, teltvirágú

23. Sárga: halvány vagy sötétebb krémsárga, teltvirágú

46. Schopen narancs: erős lazacrózsaszín némi sárga tónussal, teltvirágú

57. Simie: ciklámenrózsaszín a szirmok közepén széles fehér sávval, szimpla virágú

Bronzlevelű változékony illatcserje – Osmanthus heterophyllus ‘Purpureus’

Az illatcserjék (Osmanthusok) méltatlanul kevéssé ismert és elterjedt növények. Pedig tűrőképességük, díszítőértékük és különleges virágzásuk miatt igazi sztárjai lehetnek minden igényesebb kertnek. A fajaik egy része, így az általunk kínált változat is teljesen télálló. Talajokkal szemben igénytelenek, stabil eredést követően a szárazságot is jól tűrik, kártevők és betegségek nem jellemzők rájuk. Széleslevelű örökzöld mivoltukat figyelembe kell venni a helyük megválasztásakor: az ideális a félárnyék számukra (itt szinte semmi extra tennivalót nem igényelnek az ültetésüket követő 1-2 évig tartó kicsit intenzívebb öntözésen kívül), de napos (nem a perzselő napsütéses, hanem a napsütötte napos) helyeken is szépen fejlődnek az aszályos időszakokban (télen és tavasszal is lehet aszály!) történő rásegítő öntözéssel, és szikrázó napsütéssel súlyosbított téli fagyos időszakokban némi árnyékolással (Raschel-háló, fátyolfólia, kinek mi áll rendelkezésre). Ennek magyarázata az, hogy a téli napsütés ne süsse meg élve a növényt, hisz ilyenkor is párologtatnak az örökzöld levelek, de mivel a fagyott talajból nem tudja a növény pótolni a vízveszteséget, így gyakorlatilag a tél közepén kiszárad (és ez csak hónapokkal később fog rajta meglátszani). E fajta késő őszi – október végétől november végéig – tartó, pompás, gyöngyvirágra emlékeztető illatú virágözönével, és kihajtáskor sötétbíbor, majd bronzos leveleivel is felhívja magára a figyelmet. Talán a legszebb a teljesen télálló illatcserjék között. Lassú növekedésű cserje, 10-20 év alatt éri el a 2-4 m-es végleges méretét. Az idősebb, erős növényeknél kihajtás idején a hajtáscsúcsok felső 1-2 levélpárjának kicsípésével lehet serkenteni, hogy még dúsabban, sűrűbben fejlődjenek.

‘Pink Stripe’ új-zélandi vászonfű – Phormium tenax ‘Pink Stripe’

Az utóbbi években a magyar kertkultúra is felfedezte magának a dézsás mediterrán növények közt egyre keresettebb új-zélandi leneket. Ennek oka, hogy nagyon könnyen tarthatók, számtalan méretű és levélszínezetű fajtájuk pedig nagy díszértékű, akár gyűjtésre is alkalmas. Ez a rózsaszín csíkozottságú változat a közepes-nagy termetű fajták közül való, dézsában a maximális mérete 1,5 – 2 m-es leveleknél várható. Szíjszerű, bőrnemű leveleit masszív, húsos gyökérzetéből dúsan sarjadva hozza. A gyökérzetének erősebb átfagyására érzékeny igazán, illetve a meleg, száraz helyeken történő teleltetést nem bírja. Minden egyéb tekintetben golyóálló. Napsütötte helyen, egyenletes vízellátás, és sok tápanyag mellett fejlődik optimálisan és színeződik a legerősebben. Télen hidegházi körülmények között (+2 – +5 °C) csak minimálisan kell öntözni, épp csak ne legyen száraz, vagy ne legyen nagyon száraz, mérsékeltházi körülmények között (+5 – +14 °C) többet fog párologtatni, ezért kicsivel több vizet is igényel. Teleltetést követően a szabadba való kihelyezésekor a napsütéshez érdemes fokozatosan hozzászoktatni, mert a hirtelen erős napsütés hatására megéghetnek a levelei, amit csak lassan fog “kinőni” (hisz a levelek hosszú ideig, akár 2 évig is díszítik, fejlettségtől függően). Ez amolyan általános irányelvként is felfogható minden benti/fagymentes helyen teleltetett növény tavaszi-nyári szabadba helyezésekor. /fénykép hamarosan/

‘Dusky Chief’ új-zélandi vászonfű – Phormium tenax ‘Dusky Chief’

Az új-zélandi lenek közül ez fenti rózsaszín csíkozottságú fajtánál is nagyobbra növő változat a maga extrém mélybordó, szinte fekete leveleivel igazi drámai hatást tud kiváltani. Lombszíne teljes napon (nem a perzselő napon, hanem a napsütötte napos helyeken) lesz a legintenzívebb, de félárnyékban is megtartja színe jelentős részét. Tartása, igényei mindenben megegyeznek a fentebb tárgyalt fajtával. /fénykép hamarosan/

Jeneszter – Spartium junceum

Egy újabb misztikusan hiányzó, télálló mediterrán “furcsaság”. Beszteroidozott zsurlóra emlékeztető, húsos, szinte pozsgás, hengeres hajtásain a valódi lomblevelek csak a vegetációs időszak elején vannak jelen a növényen, a nyári hőségek idején hamar megválik tőlük (ez természetes folyamat). Díszértékét maguk a zöld, fotoszintetizáló, seprűzanótra emlékeztető, sűrűn fejlődő hajtásai, és tavasz végén-nyár elején hatalmas tömegben bontott kénsárgától a világossárgáig terjedő pillangós (“borsószerű”) virágai adják, amelyek miatt olyan, mintha lángolna az egész növény. Pillangós virágai vonzzák a megporzó rovarokat (méhek, poszméhek) is. Száraz, meleg, jó vízelvezetésű helyekre való igazán, mert a túlzott téli nedvesség (ha sokáig pang a gyökérzetén) elfagyást okozhat. Teljes magassága kb. 2 m, de metszéssel (akár nagyon drasztikus visszavágással is), szabályozható a mérete. Metszését mindig a virágzás utánra kell időzíteni, hogy az adott évben meg tudjon újulni, azaz a következő évben is tudjon az előző évi friss hajtásokon virágozni. Az intenzíven metszett növények jó vágózöldet szolgáltatnak, így virágkötészeti alapanyagként is jól hasznosíthatók. Elterjedésének gátja abban keresendő, hogy csak magról lehet szaporítani, és első télen teleltetést igényel, hogy biztosan ne károsodjon az erős fagyoktól sem. Az általunk kínált kicsi növények egyéves magoncok, emiatt ilyen alacsony az áruk. Aki nagyobb tömegben szeretné ültetni, és hajlandó kiteleltetni, annak ez a leggazdaságosabb megoldás a beszerzésére. Száraz kertek (xeriscape gardening) és mediterrán kertek elengedhetetlen tartozéka (kellene legyen). Kártevők vagy betegségek csak rosszul megválasztott tenyészhelyen/túlöntözés mellett fordulnak elő rajta (jellemzően levéltetvek). Erős karógyökere miatt az átültetést rosszul tűri, így célszerű egyből a végleges helyére telepíteni. A megfelelő helyre telepített többéves növények véleményünk szerint a szakirodalommal ellentétben teljesen télállók, még Erdélyben, a belső területeken is láttunk szép nagy, a szabadban telelő egészséges növényeket.