Chilei araukária, andesi délfenyő

Sokan szeretnének ilyen különleges ritkaságot, de az importból behozott nagy és még nagyobb növények horrorisztikus ára bizony gátat szab az ilyen vágyaknak. Nos, kertészetünk rájuk is gondol. Legalábbis azokra, akik 1.) nem finnyognak, hogy „milyen kicsike” növényeket kapnak, hanem értik, hogy e 10-20 cm-es állapothoz nekünk már 16-17 hónapot bizony dolgozni kellett; 2.; képesek és hajlandóak beletenni – az általunk javasolt gondozási tanácsok megfogadásával – azt az 1-3 évnyi plusz munkát, amíg a növények biztonsággal kiültethetővé válnak.

Ugyanolyan többéves előnevelést javaslunk, mint számos egzótánál (pl. Pinus engelmannii, Pinus coulteri, ritkább törzses jukkák stb.). A növényeink fejlődésük és a készletünk függvényében vagy 2 l-es rózsakonténerben vagy utolsó előtti lépésként 10 l-es magasított konténerben érhetők el. Utóbbi azért utolsó előtt lépés, mert ebben a méretben még egy télen kell őket kiteleltetni, azaz legkorábban 2024 tavaszán már kiültethetők. Persze, akinek nem a legelőnyösebb mikroklimatikus adottságú a területe, annak ez a 10 literes konténer egy további évnyi nevelést is lehetővé tesz, ehhez 2024 májusában javaslunk nitrogénes Osmocote-os tápanyagpótlást, de nagyon mértékkel (Osmocote-túltolásával is ki lehet égetni a növényeket). Az edényes nevelés egyik kulcsfeltétele, hogy a nyári pusztító hőségek idején úgy legyenek világos, félárnyékos helyen tartva a növények, hogy a cserepük ne tudjon átforrósodni. Ha tartósan perzselő napsütésnek van kitéve az edényes növény, akkor a gyökérzete megfő. Ebből következtetve a fenyőkérges nyári mulcsozás még a kiültetett növényeknél is nagyon sokat jelenthet, ezen sem érdemes valószínűleg spórolni.  Kiültethetővé hüvelykujjnyi gyökérnyaki vastagságtól válnak a növények, mert ilyen fejlettséggel már meg tudnak birkózni a -15° C-os hidegekkel is, és fagytűrésük a fás részek vastagodásával arányosan erősödik. Ezt az állapotot várhatóan 3 tél elteltével érik el, és ehhez egyszer lesz átültetésre szükségük (a 2 l-es konténerből 7,5 l-esbe 2022 nyarán, külön a növény egyedi igényeire szabott ültetőközegbe, ami szintén elérhető lesz a webáruházunkban és amin nagyon nem javasolt spórolni, mert a nem alkalmas ültetőközeg egyenes utat jelent a növény senyvedéséhez-pusztulásához). Teleltetése leanderszerűen, még inkább kefevirágszerűen történjen: hideg, fagymentes, világos helyen, minimális öntözéssel, a hosszas kiszáradásokat kerülve. A kiültethető állapotig fokozatosan engedhető lejjebb a téli hőmérséklet, azaz első télen teljes fagymentesség szükséges +3-8° C közötti világos helyen; második télen késő ősszel a 0 fok körüli hőmérsékletig lehet a szabadban; utána kerüljön hideg, fagymentes teleltetésre, harmadik télen (10 literes konténeres verzió) leengedhető a hőmérséklet rövid időszakokra -3-4° C-ig, azaz amíg a földlabda még nem tud átfagyni, és utána ugyanúgy teleltetendő, mint korábban. A következő tavasszal pedig – fejlettség függvényében – a fagyok elmúltával és a napsütéshez való hozzászoktatást követően kiültethetővé válik. A fiatal növényeknél a gyökérzóna vastag (10-20 cm-es) szerves anyaggal történő mulcsozása (szalma, kukoricaszár, lombhullató fák lombja – talán ez a legjobb a dió kivételével – azaz bármi, ami a talaj erős átfagyását meg tudja akadályozni és nem rothad, azaz válik levegőtlenné) szintén nagyon sokban segíti az első évek adaptációját, úgyhogy kimondottan ajánlott elvégezni, bármennyire is zavarja a kényszeres rendmániások esztétikai érzékét.

Ami a mi megfigyeléseink szerint nagyon fontos, hogy az araukária kiültetését követő élete első 10-12 évében (persze ez fejlődéstől függő) fényszűrőként működő lombos fák félárnyékos zónájában legyen, hogy ne tudja a téli napsütés elevenen megsütni (erre sok szomorú példát látunk, ti. a hozzáértés teljes hiányát mutató, nettó dilettáns importőröktől megvett növényeket a vásárló boldogan ülteti a kertje fő helyére, mondván, ott majd milyen jól fog mutatni, aztán nem érti, hogy a következő április-májusban miért pusztul el a soktízezer forintos növénye). Azért, mert fiatalon inkább viselkedik széleslevelű örökzöldként, semmint fenyőféleként, és mint ilyen, a téli napsütés párologtatásra készteti, de vizet a fagyott talaj miatt nem tud felvenni, azaz szó szerint megsül a mínuszok közepette. Ezt a paradox jelenséget szinte az összes széleslevelű örökzöldnél (pl. bangiták, magyalok, korallberkenyék, örökzöld magnólia stb.) meg lehet figyelni. A jó hír, hogy a növények kinövik. A rossz, hogy elég lassan teszik ezt, úgyhogy illik felkészülni arra, hogy kitartóan kell gondoskodni egy-másfél évtizedig a csemetékről.

Talajjal szemben a varázsige az, hogy „savanyú homoktalaj”. Ez nem feltétlenül futóhomokot jelent, hanem azt, hogy laza, jól szellőző szerkezetű talajt igényel a növény (amit a legkönnyebben a homoktalajok produkálnak spontán), a savanyítás pedig kénsavas sókkal (magnézium-szulfát, vas-szulfát stb.) viszonylag könnyen megugorható átlagos talajadottságok mellett. Kivételesen ajánlott nagy ültetőgödröt (legalább köbméteres) készíteni számára, amiben a talajt érdemes alaposan átmozgatni, fellazítani és szükség szerint javítani homok-perlit-tufa-fenyőkéreg segédanyagokkal, hogy kiváló drénezettségű és levegőzésű legyen. Aranyszabály minden fa ültetéséhez: egy fát csak egyszer kell elültetni – de akkor JÓL.

Most jön a kardinális szempontja a sikeres telepítésnek: a mi megfigyeléseink szerint (és összhangban a fentebb leírtakkal) a vízválasztó a téli árnyékolás. A sikerrel telepített növények felett-mellett mindig láttunk olyan fákat/más növényeket (esetleg épületeket), amik – főleg télen – fényszűrőként funkcionáltak. Ideálisan ehhez olyan növények választandók, amik gyorsan fejlődnek, jól tűrik a drasztikus metszést-csonkolást, és 10-15 év utáni végső beáldozásuk nem jár nagy veszteséggel.

A fentebb leírt indítás mellett pár év alatt be kell robbannia a növénynek növekedési erélyét illetően, és ekkor a felette árnyékot adó növényeket fokozatosan el lehet kezdeni „leszedni”. Erre a célra mi nyírfák ültetését javasoljuk – például az általunk is kimondottan erre a célra nevelt papírnyírét (https://demetriakert.hu/termek/papirnyir-betula-papyrifera/), mert gyorsan nőnek, és a koronájuk vázágainak csonkolása után is jól újulnak, így árnyékoló szerepüket a kívánt ideig pont be tudják tölteni. A papírnyírt az araukária tervezett telepítése előtt min. 2 évvel el kell ültetni, hogy koronája kellően fejlett legyen a fényszűrő funkció betöltéséhez, olyan elhelyezéssel, hogy a napsütést telibe a nyírfa kapja és az ő árnyékzónájának közepére kerüljön az araukária. Amikor a két növény már a végleges helyén fejlődik, akkor május elején érdemes a nyírfa ágait alaposan megkurtítani, hogy a fő vegetációs időszak első felében bőségesebb napsütést kapjon az araukária, de őszre a nyírfa visszaújulja magát annyira, hogy ismét jó hatásfokkal szűrhesse a téli napsütést.

Aki ilyen növényt szeretne, érdemes most megtennie, amíg a készletünk tart – kb. 100 magcsemete – mert előre láthatólag 3 évente fogunk tudni csak ezzel a fajjal ismételten foglalkozni. Egyrészt mert kimondottan nehéz feladat jó minőségű magot beszerezni, másrészt, mert élete első pár hónapjában nagyon figyelem és munkaigényes a kis magonc. A  2 l-es konténeres kortól ez szerencsére megváltozik, de addig el is kell tudni jutni, amire azért komoly erőforrásokat kell(ett) nekünk szánni… Aki rafkós, nálunk 10-11 növényt is vehet annyiért, amennyiért a „több pénzünk van, mint eszünk” fővárosi importőröknél egy-egy, igaz elvben* ültethető méretű növényt mostanság vesztegetnek… Choices. (*Az edzettsége mindig kérdéses a tőzegmohás árunak, egyes növények cserepére nézve pedig akár a friss szabadföldből történő felszedés sem kizárható. Az ilyenek eredéséhez meg sok sikert kívánunk…)